nem mondhatnám, hogy nagyon elhamarkodtuk volna a dolgot, mert cirka egy hónapja készülünk a váltásra. (hogy miért nem jó már a rácsos, pedig elég zsenge korú Marci? Egyrészt, mert közlekedni AKAR, az ő ágyából a miénkbe, és ennek hangot is ad, nem halkan az éjszaka-hajnal közepén. Másrészt ezt megpróbálta áthidalni, avval, hogy felnyomta magát az ágy rácson, hátha ki tud mászni. Így előrelátó anya/apa/mama úgy gondolta itt az ideje-jupijé)
Először persze nem az ágy volt meg, hanem az ágynemű, szép zöld alapon fehér vízilovas mintával. Aztán a matrac, végül nagy nyőgvenyelősen maga az ágy is. Merthogy; először kaptunk egyet. De az 1. nem elégítette ki az igényeket 2. szinte használhatatlan is volt. aztán kinéztem egyet, ami drága is volt meg használt is. Majd felhívtam apukámat, hogy akár meg is csinálhatná a kinézett ágyat az unokájának, ő rá is bólintott, majd a kék-sárga nagy bútor áruházban járva ráakadt erre. No jó, olcsó is, szép is, olyan is, de hosszú. De a meglévőből könnyebb rövidebbet csinálni, mint a nem meglévőből egy újat. Így megvette. Ilyen:
Miután összeállt, felhúztuk a kimosott, vasalt (köszi anya!) ágyneműt, Marci úgy gondolta, hogy akkor kipróbálja milyen. Nagyon ügyesen ült egy darabig a közepén, nézelődött (ja mert kapott egy falvédőt is-ami szőnyeg- ami szép színes, és elefánt van rajta), miután mindezt megunta, nagyon ügyesen lemászott, úgy hogy egyszer sem mutattuk meg neki! (éljen-éljen)
Úgyhogy most már így durmol több, mint egy órája:
nagyon izgulok hogy alakul az első nagyfiús éjszaka. Vajon odatalál hozzánk, vagy ül majd és sír? Hát ez a holnap reggel zenéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése