61. Malacságok, avagy a Mangalica Fesztivál

Már tavaly tervezgettük, hogy elmegyünk a fesztiválra, aztán valamiért nem jött össze. Idén mindenképpen ott volt a helyünk. Minthogy nagy evősök vagyunk, főleg kedvelt hobbi nálunk a késő esti a hűtő expedíció keretén belül lezajló szalonna hadjárat. Gondolom érthető a vonzódásunk a malacságok iránt.
Reggeli után kaptuk is magunkat, indultunk is. A szemerkélő eső, és a zord hőmérséklet sem tudott elrettenteni minket.

Előtte beiktattunk egy kacsa etetést is, előre felszerelkeztünk nekik pár kiflivel. Marci idén már nem szereti tavaly annyira tiszteletben tartott és etetett hápogó haverjait, ahogy a közelükbe értünk egyből heves tiltakozást mutatott. Nem tudom, hogy a kacsák mennyisége (bazi sokan voltak) sokkolta őt, vagy a ráeszmélés, hogy a kiflitől meg kéne válnia, és eme hangos társaság kebelezi a gyomrába, de izibe... a lényeg, hogy anya, meg a mama barátnője etetett Marci tisztes távolságból tartotta figyelemmel az eseményeket.

Aztán végre belevetettük magunkat a forgatagba, nagyon sokan voltak. Miket láttunk? Íny csiklandozó portékákat, egy "kíntornásbácsit", aki meggyanúsított, hogy a
paparazzo vagyok, mikor próbáltam lencse végre kapni, aztán fejet hajtott a kalapba helyezett pénz láttán.

Hatalmas röfögős mangalicákat, bébi -3-4 hónapos malackákat:









Voltak mókás játékos, pl ez a "kályha"cső, amibe gurítod egy nyílásán át a diót, és a másik felén áll valaki lesben, egy gumi kalapáccsal felszerelkezve, hogy feltudja törni. Nekünk egyszer sem sikerült, bár a nyomokból ítélve volt, akinek igen :)



Amíg a felnőttek dió töréssel múlatták az időt, addig a legkisebb felült a körhintára. Mi sem bizonyítja azt a tényt jobban, hogy ő már egy komoly nagyfiú, hogy mindezt egyedül tette. Ment is három kört veszettül kapaszkodva, aztán lekívánkozott róla. Nem kell semmivel túlzásba esni alapon.



Zenét is hallgattunk:




És Marciapuval még egy nagy vigyorgás is belefért.

Mit ettünk? isteni mangalica hotdogot, jó sok hagymával, és parázson sütött kürtös kalácsot.

Mit vettünk? persze, hogy a legkisebb kapott vásárfiát, a mamától egy igazi komoly nagyfiús (hamár körhinta) vonatos hátizsákot. Meg egy fa sorompót a vonat mániához.

Mondanom sem kell baromira elfáradtunk mire hazaértünk, és csaptunk is egy közös nagy családi alvást :))