84. Kontroll

Ma reggel voltunk újra a fülészeten. Belekukkantott a doki Marcus fülébe, jobboldaliba, baloldaliba, megint a jobboldaliba, már ráncolta a homlokát, gondoltam is magamban, hogy ez nem jelenthet túl jót. Majd mondta is, hogy a jobb fülében a dobhártya mögött még mindig van folyadék, nem genny, de valami van. Ez két dologtól lehet, a középfülgyulladástól, ami már nincs, nem lázas, nem gyulladt neki, a másik az orrmandula. Szóval szépen elővezette nekünk, hogy hát ki kéne venni Marci orrmanduláját. :(
Egyrészt örülök, hogy kiderült végre mi okozza neki ezt a fülesdolgot, másrészt nagyon szomorú vagyok, úgy sajnálom szegény Minimanust, hogy miken kell átesnie. Tudom, hogy ez nem a világ vége, és örüljünk, hogy ennél nagyobb baj nincs, csak hát mégis az én gyerekem, és bacca meg, hogy mindig van valami. A dolog viszont nem sürgős, úgy beszéltük meg, hogy egyenlőre nem macerálja, kivárunk, hogy alakul a következő két hónap, ha megint taknyos lesz, és lázas és stb, akkor hívjuk fel őt, és akár rendelési időn kívül is fogad minket, megnézi, és megbeszéljük. (halkan jegyzem csak meg, hogy annyira pozitív csalódás végre egy normális dokihoz kerülni, aki ennyire rendes, és nem a zsebébe dugott pénz miatt, mivel nem dugtunk semmit, csak úgy alapból) Hozzáfűzte, hogy sajnos biztos benne, hogy még találkozunk, tehát tuti, hogy ki kell venni neki, csak még azt nem tudni mikor. :(
Ahogy mentünk volna kifelé, integetett Marcusnak, és kérte, hogy ugyan intsen már neki vissza, Marci meg mintha a kedvenc barátja kérte volna ezerrel elkezdett kalimpálni, sőt még egy hatalmas cuppanós puszidobás is belefért :)))

Hát így állunk...