reggeli csendélet, még őrizgetjük az álom foszlányait, vagyis őrizgetnénk,Marci:
-Ébesztőőőőőőőőőőőő!!! Jó eggelt anya, jó eggelt! kekszet!
majd homlok ráncolva lapozgat egy állatkertes mese könyvet, mindegyik képnél megáll és kommentálja, hogy mit lát. Nagyon ügyes, szinte minden állatot felismer, és mondja, odaér a vizilóhoz:
-Anya, vizimajom!
:DDDD hihetetlen jó fej, annyit lehet vele nevetni.
Ugyanaznap délután, felkapaszkodva az ablakpárkányba tekinget kifele, épphogy az orra hegyével feléri az ablakot, ha nagyon pipiskedik, egy külső szemlélőnek, csak egy szöszke homlok és talán egy turcsi orr kezdet tűnne fel, na meg a tíz elfehéredett ujj vég:
- Segiccség, istenem, segíccséééééééééég!!! kiabál kifele.
abba már inkább bele sem merek gondolni, hogy a szomszédok mit gondolhatnak.
Hiszen megérkezett hozzá a gigamega hisztis, dühöngős korszak, és a visítást néha megfejeli egy ilyen segíccségistenem mondat kombinációval. Az ember meg ne fulladjon meg a vissza tartott röhögéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése