98. Kutya (egy) helyzet

Budapesten, egy vidéki hangulatot árasztó sorházas részen lakunk, minden lakáshoz tartozik egy kb hat méterszer öt méteres kert, ahol az emberek mindenfélét tartanak. pl:
opcionálisan
-hinta ágyat
-csodás virágokat
-gazt
-elvetemültebbek kerti törpét
-kutyát
-macskát
-kerti tavat arany halakkal (és ez komoly)

Amolyan mindenki ismer mindenkit hangulatban telnek napjaink.

Általában jóban is vagyunk az itt lakókkal, igaz mi bennszülötteknek számítunk. A táraság igen vegyes;
0-99-ig minden korosztály képviselteti magát. Vannak akikről semmit nem tudunk, vannak akikről meg sokkal többet, mint szeretnénk. Laknak itt sokcicásnénik, fiatalok, házaspárok, gyerekesek, nem gyerekesek, kutyákat nem szeretők, kutyákat szeretők.
Mi természetesen a kutyákat szeretők társaságába tartozunk, hiszen épp most is itt alszik Bodzus a térdemhez kucorodva. Igen a kutya ugat is, nyílván. Ez a dolga. A miénk is, pl:
-amikor jön a postás és a motorját túráztatja
aztán amikor:
-csak úgy emberek elmennek a kapu előtt
-ha jön a repülő
-ha nem jön a repülő
-ha fúj a szél (komoly! Bodza előszeretettel ugatja a szelet, menettel szemben áll, lobog a füle , néha a haja is, és kinyújtott nyelvvel, tátott szájjal csahol, néha ugrabugrál is)
Összefoglalva, hosszas töprengés után nem mondhatnám, hogy zaj érzékeny család lennénk, főleg nem az ugatásra érzékeny.

DE!

azt igazán nem tudom hova tenni, hogy a hátsó szomszéd a fent említett kertben, vagyis pontosabban annak is a 3 négyzetméternyi lekerített részén 4, azaz NÉGY!!! darab nagy testű, ergo nagyhangú, hatalmas mozgás igényű ebet tart. Persze nagy a szíve. nagyon naagy, mentett kutyákról van szó, sintér telepről mentett kutyákról. és én ezt tisztelem, becsülöm, én is kihoznám onnan az összes kutyust szívem szerint. de kérdem én ez egyrészt milyen élet a kutyáknak, egész nap bezárva négyen a 3 négyzet méterre, egymást hergelve ugatva.

Ez az egyik, a másik fele:

napközben 40 fok, nem vicc a hőmérő higanyszála az ablakban felszökött addig. Épp alvásidő, én már előrelátóan becsukok ajtót-ablakot. Elalszik Marcus, fél óra múlva fent nevezett ebek hosszas ugatásba kezdenek. 40 !! percen keresztül sikerül hozniuk az acsarkodós formát. Néztem az órát. Poronty nem bírta tovább 15 percnél, így fél óra jól sikerült alvás után kitámolyog, és "és kutyus, josszkutyus" monológgal festi alá a "vaúvaúvávávávááá" hangzavart.
Így aztán adott egy gyerek, aki estére tuti hisztis, és egy anya, aki talán még jobban.

Én egy nem hirtelen haragú, nem beszólogatós ember vagyok, ez így ment elég régóta, nem új keletű dolog, de talán az időjárás viszontagságai, vagy épp nőtt a hajam, vagy nem tudom, és elpattant az a bizonyos cérna. Nem voltam rest elkapni a hölgyeményt egy körre
(muszáj közbe szúrnom egy esti kis körképet, miközben ezt a posztot írom: anyu, én, anyu haj csavaróban a gép előtt, én kitérdepesedett maci naciban az ágyon, laptop az ölemben. Anyu barangol a "jutub"on, hogyhogy nem rátalál a KFT-Afrika című számára, nem is akárhogy.... karaoke változatban :))) sok nem kell, énekelünk. Meg még a nem vagyok én apáca örökbecsűt, a csókkirály közben még mikron is akad a kezünkbe egy kézkrémes flakon, és egy mega ceruza képében. Kutya nem bírja sokáig, lelép, Piri a papagáj csipog :DDD)

szóval elkaptam egy körre a nőt, és tényleg normálisan, higgadtan megpróbáltam vele dűlőre jutni. Persze nem sikerült, mert hogy a, az ő kutyái nem ugatnak, b, ha ugatnak is akkor max két percig, c, háthogyne ugatnának, amikor mindig valaki odaáll a kerítés mellé és piszkálja őket.

Na no comment. Közben fülembe jutott egy eb rendelet nevű törvény, ami szabályozza a kutya tartás mikéntjét, és a tartható kutyák mennyiségét. Félre értés ne essék, én nem szeretném, ha a kutyák vissza kerülnének a gyepmester kezei közé, semmi ilyesmi, de gondolom valami élhető megoldást kéne találni. nem csak minket zavar.

A történetnek meg majd folytatása következik...