102. Két éve...

... ilyenkor még itthon voltunk, éppen a Shrek harmadik részét kezdtük el nézni. Már mértük a fájásokat. Aztán olyan negyed12 felé már úgy éreztem, hogy nem kéne tovább várni. Lezuhanyoztam, hajat mostam, gyorsan bedobáltuk a maradék cuccokat. És elindultunk befelé a kórházba. Nagyon közel van hozzánk, így a séta mellett döntöttünk. Emlékszem nagyon furcsa volt belegondolni, hogy innen már hárman megyünk haza. :)
1 órakor vettek fel a szülészetre. Az ügyeletes doki, megvizsgált, szűk egy ujjnyi méhszáj, akkor már hívja a dokimat. Addig a szülésznő előkészít. Igen , Ildikó volt a neve, és annyira szerencsénk volt, hogy teljesen véletlenül a szak közép iskolás osztálytársam anyukáját üdvözölhettük benne.
Mire készen lettünk a teendőkkel (böntés, stb) éppen megérkezett a doki is. Akkor megvizsgálna ő is. épp kérni akartam, aznap este még kevesen láttak alulról :D Úgy döntött burkot repeszt, hogy haladjanak is az események. Elég kellemetlen volt, közben azért mosolyogtunk is,mert megdicsérte,hogy szép tiszta rózsaszín a magzatvíz. Én meg motyogtam, "nem mintha ez az én érdemem lenne, de ez a bók ebben a helyzetben igen jól esik" .
Aztán innen kicsit összefolynak a dolgok. Jöttek egyre erősebben a fájások. Nem tudom mennyi idő telt el, jött megint, hogy akkor megnézi hogy állunk. Sehogy a méhszáj még mindig szűk egy ujjnyi. Akkor kaptam infúziót, persze előtte felkészítettek,hogy attól sűrűbben, jobban fog fájni, de segít tágulni. Oké. Persze erre felkészíteni nem lehet igazán.Gondoltam én ügyes csaj vagyok, kibírom. ez a gondolat kb megmaradt a második fájásig, aztán kezdett elhomályosulni. Aztán hánytam. Többször is, és emlékszem arra a kiszolgáltatott helyzetre,hogy szégyelltem magam, és az Ildikó nyugtatott, hogy semmi baj, örüljünk neki, ez már csak jót jelenthet.
És akkor már nagyon fáradt is voltam, két fájás közt bebóbiskoltam, Marciapu fogta a kezem, és minden egyes bóbiskolásnál nagyon pánikba esett, hogy "jól vagy, minden rendben?" aztán meg: "ügyes vagy, mindjárt vége" így utólag ez elég viccesen hangzik,meg én megértem az ő helyzetét, szegény nagyon nem tudott segíteni, de nagyon hősiesen viselkedett. Aztán jött megint a doki, és megállapította, hogy sajnos az elmúlt két óra fájásai nem hoztak sokat a konyhára,mert ez a szűk egy ujj tartja magát. Na itt volt a holt pont. Nagyon elkeseredtem. gondolom a helyzetet mentve kérdezte, hogy akarok-e fájdalom csillapítót. "nanáá, ide nekem intravénásan az egész morfium készletet" :D De Ildikó szép csöndben, nyugodt hangon közbe szólt (ez amúgy jellemezte az egész szülés, vajúdás végig kísérését,annyira szépen beszélt velem, nem is értettem, hogy tud ilyen nyugodt maradni, amikor nekem ez annyira fáááj), hogy ő kitalált valamit, és bírom-e a forró vizet. Persze,hogy bírom, ha ez segít. Akkor jött képbe a sarok kád barátom, engedte bele a vizet, és Marci apunak is végre volt feladata, igazi feladata, a pocakomra kellett folyatnia a meleg vizet, fokozatosan forróbbra állítva. utólag elmondta, hogy a végén már annyira forró volt, hogy ő nem tudta alá tenni a kezét, de én vacogtam. Ez kb egy tíz perc volt. Aztán úgy éreztem pisilnem kell, és szóltunk is a dokinak. Erre ő pisilés engedés helyett megnézte megint mi a helyzet. És akkor... Brigi szülünk. Méhszáj elsimult. :))) Igazából akkor nem tudtam,hogy ezmost jó-e nekem vagy sem. De annyira megörültem, hogy történik valami, hogy "kipattantamakádból" (Marciapu tolmácsolásában hárman kisegítettek a kádból) és megindultam a szülőszoba felé. Meztelenül, a doki próbált takarni egy lepellel :D Aztán felpattantam a szülő ágyra (naná! :D ) felhúztak rám egy kórházi hálóinget. : István akkor egyeztessük az óráinkat, itt most pont öt óra van, magánál is? -Igen. Akkor mehet. :)
És jöttek a tolófájások. És nyomtam, vagyis nyomtunk,Marciapu fogta a kezem, és nyomott ő is velem. Aztán most ne nyomjon Brigi, oké, még egy utolsó, éééés... megszületett Marci! 5:20 perckor 3450 grammal, 53 centivel. És hatalmas ordítással :) Egyből rátették a hasamra, és köszöntem neki :Szia Marci! erre a nagy sírás abbamaradt és kinyitotta kis szemeit, és nagyon bebandzsított :D Én meg mondtam neki,hogy akkor inkább csukd be a szemed :) Hát így esett az első találkozásunk evvel a kis Szeretetgombóccal :)
Anyukám szülés értesítője a nagy eseményről a fórumra a Csajoknak: (kicsit átszabtam, átírtam a nicknevemet az igazira)

29451. 2007-08-03 06:49 Sziasztok! Brigi anyukája vagyok, ma reggel, 5:20 perckor 3450grammal, 53 cm-el megszületett Marci! És annyira örülök, hogy majd kiugrok a bőrömből

2007-08-03 07:04 délután mellékelek, képeket is, és no nem azért mert a mi almunkból való, de gyönyörűűűűűűűűűűű

és tényleg gyönyörű volt,most is az:), na nem azért,mert a mi almunkból való :D

Ez nagyon elcsépeltnek fog hangzani, de igaz, hogy gyorsan elrepült ez a két év, még emlékszem, amikor először a kezembe fogtam, annyira kis pindúrka volt, emlékszem az illatára, ahogy rám csodálkozott, szuszogott. Most meg már nagy cula, nagy akarattal, és jön-megy, és megölelget, és azt mondja, Szeret Anya, Szeret. :)

BOLDOG 2. SZÜLETÉSNAPOT MARCUS!!!

"Itt vagy velem, mint egy új remény,

Az éjszakát felváltja a fény,

Csak egy perce élsz, nézlek boldogan,

Úgy vártam rád, édes kisfiam.

A régi vágy újra szárnyra kél,

Míg dalt susog kinn az esti szél.

Minden bánatom eltűnt nyomtalan,

Mosolyogj rám, édes kisfiam.

Egy rózsakert hinti árnyait,

Nincs fontosabb, mint az álmaid,

Még egy szót se tudsz, mégis annyian

Hisznek neked, édes kisfiam.

Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon,

ha egy kisgyerek megszületik.

Mert a kisgyerek egyszer felnő,

s talán sikerül neki, hogy a könnyeket nevetéssé,

a gyűlöletet szeretetté, az ellenségeket barátokká változtassa.

Ezt érzem én, ahogy nézek rád,

Más lesz a föld, más lesz a világ.

Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,

Boldog leszel, édes kisfiam.

Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,

Boldog leszel, édes kisfiam."