115. Pótlás csapó kettő

November jön a pótlásos sorozatban.

Ez több szempontból is eseménydús hónap volt:

először is elromlott a Pöfiautónk, ami aztán decemberig nem is javult meg, nagyon örültünk, hogy újra köztünk van (a pénztárcánk már nem annyira)

sokat kreatívkodtunk Marcival...





gyurmáztunk


és


rajzoltunk (szegénykém, remélem a rajzkészségét a nagypapától örökölte, az én tudásom a pálcikaembernél kifullad)

(így színez pl :) , és az a virág a közértescsajoknak készült :) közértes csajok!!! emlékeztessem magam, hogy egy újabb posztnak a tartalma lesz :)

aztán kapott nagyon szuper matricás foglalkoztató füzeteket, már két éves kortól vannak ilyenek, az agyam eldobtam :)

Most egy kis "őszínteleszek,méghaeztökgázis" megjegyzés tőlem: én mindig "lebecsülöm" Marci készségeit, mármint, okos,ügyes,gyönyörűszép gyermek természetesen, de ha kap valami újat, akkor én természetesnek veszem, hogy meg kell mutatnom, meg kell tanulnia, hogy használjuk az adott dolgot, és itt jön a képbe az én ügyesokosgyönyörű két évesem, és az esetek többségében ezt meg is cáfolja, hogy szegény anyja csak pillog nagyokat, és az állát marja a földről, hogy milyenokosügyesszépkedvescsacsogós gyermeke van. Ez volt ezekkel a matricás füzetekkel is, totálisan tudta, hogy mit kell csinálni, egyedül a matricák leszedésében kellett segédkeznem :)

aztán kiderült, hogy Marcikirály új kedvence a retek, mást nem is volt hajlandó enni napokon keresztül, de abból sokat, már-már kezdtem kétségbe esni, azt hittem borsóleves szindróma lesz megint, csak most retekkel, de jelentem gyerek meggyógyult, és két pofára tömi magába a fokhagymás abált szalonnát :D

aztán újságból kivágott mindenféle képeket ragasztgattunk papírra

és ennél szebb "pszihedelikus" mintát senki más nem tud gyurmából csinálni, mint ő :)

Aztán ebben a hónapban volt az első kórházba rohantunk történet is:

bejött a nyákos idő, persze Marcus taknyos lett, így beüzemeltük az sterimar-orrszívó-nasivin arany háromszöget. Aztán okos anya "elöl" (fönt a falon lévő polcon lakó tartóba helyeztem) hagyta az orrcseppet, okos anya még okosabb gyermeke megkaparintotta míg anya nem tartózkodott a szobában, mire visszaért addigra a majdnem tele lévő üveg fele hiányzott, gyermek szájában a kupak. (halkan megjegyezném, hogy egy gyógyszernek milyen hülyeségmár, hogy nem gyerekbiztos kupakja van, és annál is hülyeségebb, hogy a felnőtt nasivinnek keserű az íze, ennek a gyereknek meg nem)

Gyors telefon a toxikológiának, aholis felvilágosítottak, hogy jobb lesz, ha kapom magam és Marcit, meg a cuccainkat és betérünk egy bentalvós bulira. Hívtam Marciaput, aki akadályokkal nem törődve száguldott értünk haza (mentő esélytelen, kb konkrétan megmondták, hogy ha bkv-val elindulunk hamarabb beérünk).

a toxikológián már vártak, és előjegyeztek Marcinak egy gyomormosást. Már készítették elő a kínzóeszközöket, és lepedőket, amibe betudják szegénykét csavarni, amikor is jött egy angyal doki, és mivel Marcus látszólag is teljesen jól volt, sőt, a pulzusszáma, vérnyomása is alulról verte az értékeket, így megmerte kockáztatni, hogy szigorú negyedórás pulzus-vérnyomás méréssel megelégszik. Így Marci totál bulinak fogta fel a dolgot, játszott, csacsogott, mindenkit levett a lábáról. Lámapoltás után szó nélkül elaludt, és aludt is reggelig, még az esedékes vizsgálatokra sem ébredt fel. velem meg nagyon aranyosak voltak az éjszakás nővérek, kaptam kávét, meg kilóghattam a tiltott helyre egy cigire.

Másnap vizit után mehettünk is haza.

harmadnap beszélgetek csemetével:

-Marci, megittad az orrcseppet?

-nem, kiönöttem az ágyikóra

....