Már tegnap este gondoltam, hogy trüsszögi lesz, este tíz körül elkezdett forgolódni, köhécselni, szörcsögni.
Vettem neki c vitamint, kapott almát (jéééé megette, egy egészet cikkekre vágtam neki-na jó a dédi egy darabot evett belőle- és betolta. Ez nagy meglepetés, hiszen pici kora óta ki nem állhatja. ), aminek délutánra meg is lett a következménye, akkorákat durrantott, hogy egy meglett férfi ember megirigyelte volna. (nagyon viccesen, ahogy guggolt lefele jött kis kifele, persze nézett rám megrökönyödve, hogy akkor ez most mi is volt)
5 másodpercenként törölgettem az orrát, estére a szeme is piros lett, kis nátha benő feje van :(
Tudom nagyobb bajunk sose legyen, de engem mindig valahogy megvisel, ha beteg.
Ezt leszámítva ugyanolyan rosszcsont volt, a kedvét nem szegte a trüsszögés, csak az orr törlésnél hívta fel a figyelmemet arra, hogy hagyjam már békén.
Tegnap bemutatta az újabb tudományát, aminek persze én megint nagggyon örültem;
felmászik a kisszékre, és nem ám üldögél rajta, mint más jól nevelt gyermek, hanem feláll, felmászik a kis asztalra. Ha ez mind nem lenne elég, az asztal tetejéről az ablakpárkányra, és onnan angyali mosollyal az arcán nézegeti a repülőket, és vadul integet nekik. Történt mindez két másodperc alatt, míg a polcra feltettem egy könyvet. :O
Szóval így állunk most, remélem jobban nem megy bele a náthába, és talán megelőzzük azt is, hogy bebacisodjon az orra.
az ominózus kis asztal, kisszék, és az ablakpárkány
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése