29. Megint a tó, megint barátkozós nap

Ezen a héten mintha elfújták volna a rossz időt, minden nekünk kedvez, süt a nap, napközbeni jó idő van, tuti a levegő is. Remélem sokáig így marad (bár már csak jövőhét csütörtökig ígérik a langyidőt). Nekem ez az igazi ősz, a lombhullatós, napsütéses, nagyot csavargós, avarbangázolós, legyethessegetős.
Nem is voltunk ma sem itthon sokat, épp csak míg aludt Marcipán, aztán fölnyaláboltuk magunk mellé Dzsudit és Barnit, útba ejtettük a naggyon finom pékséget (lásd kakóscsigás megemlékezés) és meg sem álltunk a tóig. A két Lúrkó nagyon édes volt ( kb nulla hónapos koruk óta "ismerik egymást", épp beszéltünk róla, milyen jó lenne, ha nagyobb korukra is megmaradna ez köztük, igen egy ideig rajtunk múlik, aztán ahogy felnőttebbek lesznek, aztán már rajtuk), állnak a kerítésnek nyomott fejjel, bámulják a kacsákat,
Barni: -ávázibágáma-felhúzott szemöldök, homlok ráncolás.
csönd, Marci gondolkodik:
-ádá
bólogattak mindketten és nézték tovább a kacsákat. Persze csak ők tudják mit is beszéltek meg emígy felnőttesen. Mi meg persze nem olvadoztunk nagyon. :)
Aztán volt ott alma kunyerálás a padon ülő anyukától, motor lopás, csattogó kacsa lopás, levél szedegetés, lépcsőzés. Szóval jó volt.
Tó után még átcammogtunk a közeli parkba is, letelepedtünk a fűbe, mi beszélgettünk, a fiúk bogarásztak, aztán lement a nap, és hideg lett, így ez a szép délután is véget ért. Sajnos.