Aztán idén el is határoztuk, ugyan mit tart vissza minket attól, hogy valóban menjünk is. Így fogtuk magunkat, invitáltuk az egyik barát nőmet is, elröppentem jegyet venni, és rajta!
Reggel hétkor indult a vonatunk a keletiből, és tízre már kint is voltunk. Közben persze nem hazudtoltuk meg önmagunkat, szegény Timinek hasmenése volt, így megismerkedett a "szmekta" jótékony hatásával, meg a kinti WC helyzetet is feltérképezte (szegény)
Szóval megérkeztünk, és indultunk is a vásárra, közben nagyon ügyesek voltunk, mert csak egyszer kellett útba igazítást kérnünk (méghogy a nők nem igazodnak el a térképeken, ugyanmár) .
na de a vásár...
szép, szép, de a miénkhez képest, majdhogynem sehol se nincsen (és ezt nem a hon fiúi -honlányi ?-büszkeség mondatja velem) Nyílván, hangulatosabb lett volna, ha az esti pompájában találkozunk vele.
Végül is ugyanazokat a portékákat kínálják megvételre az árusok, mint otthon, csak kb 50szer drágábban.
A csúcs egy kézzel festett, szájjal fújt gömb volt kb 15 centis átmérővel 300 euróért a miénk is lehetett volna akár!
(Ezek a dundi balerina szerű lények egyszerűen annyira magával ragadtak, hogy 15 kép készült róluk, közben észre sem vettem.)Mi nem akartuk magunknak a 300 eurós gömböt, így továbbálltunk a puncsos bódé felé, hiszen aki, nem iszik puncsot a bécsi vásáron, az nem ember... :)) (persze ehhez tudni kell, hogy két antialkoholistával jártam a várost)
Finom volt, az értékét a megpunnyadt, majdhogynem rohadt eper sem tudta levonni, ami a tetején úszkált, kedvünket az sem szegte, hogy édességétől a szánk összeragadt, tovább megyek, aaaanyira gyönyörű bögrét vettünk vele, hogy a család azóta csak abban hajlandó inni a reggeli kávéját. ( szerk. megjegyz.: Ez így baromi nagyon idillikusan hangzik az igazság persze, hogy a család nem is kávézik, és az író eme bejegyzés alatt igen cinikus hangnemet üt meg)
nem baj, legalább adott mókára okot:
na ha ezen is túl voltunk, belevetettük magunkat a vásárlásba. (jah persze közben meglátogattunk pár wc-t, még vicceskedtünk is rajta, hogy majd kérdezik Timitől, na milyen volt Bécs? nem tudom, de a wc-k tiszták haha)
a nap fény pontja az egyik bolt előtt álló hosszú lábú bácsi, aki csokit osztogatott, és nem voltam rest anyut melléállítani, hogy ugyanmár legyen is megörökítve a pillanat, már épp lépni akartunk tovább, amikor az óriás nem átallott utánam szólni, hogy az anyukának is jár a csoki, nem csak a kislánynak. Na köszi ezúton is :)
Aztán lejárt az idő, roham léptekkel indultunk a vonathoz le ne késsük, de persze azért egy tipikus turista fotó, csomagokkal a kezünkben, a pályaudvaron még belefért, amolyan magyar módra. :);)
A vonatút hazafelé igen mókásra sikeredett, megtudtuk, hogy Timi a királyné képzőben tanulta a böfögés mikéntjét, amin kb 30 percen keresztül vinnyogva, szem törölgetve nevettünk... na de ez már egy másik történet.
gazdagabbak lettünk egy szupermanussal is:
szóval úgy összességében nagyon jó kis nap volt, igazi csajos nap! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése