2008. december 2., kedd

46. Itt a "Bá"

Hurrrá, itt a Mikulás, vagyis , ahogy Marci hívja :)

Margó mama munka helyi Mikulás banzáján találkozott gyermek először a Bá-val.

Tuti nap volt Marcusnak, napközbeni szunya után indultunk is, először be apája munka helyére.
Első szégyenlősködés után nagy foci bajnokság a fiúkkal, majd reklám zászló rángatása a főnök irodájában :) Persze kis öcskösnek minden elnézve :)

Aztán indultunk az első Mikulás ünnepélyre. (nyílván én jobban izgultam, mint Gyermek) beszabadultunk az ebédlőbe, ahol minden átalakítva Mikulás ország színhelyeivé. Deizgi.

Nyakunkba vettük a csöppöknek fenntartott csúszdás, sok kis labdás, mindenféle játékos színteret, hát persze, hogy Marcinak nem az tetszett, így mentünk a zenélős, hangszeres helyre, ahol elénekeltük a hull a pelyhest, meg sok más nótát, Marci rázta a csukló csengőt ezerrel, evvel imitálva a Mikulás száncsengőjét. Közben háááhááááá-ááá énekelt ő is.
Aztán egyszer csak egy manó lány azt vélte mondani, hogy a gyerekek tömörüljenek egy helyre, mert ő úgy véli, mintha a Mikulás szánját hallotta volna. persze több sem kellett a sok kis izgő mozgó társaság, illedelmesen egy helyre vetődött, és mindenféle énekkel csalogatták a Nagy szakállút. Aztán... nini... egyszer csak hó esés, száncsengő hang, dörömbölés, és megérkezett , Ő, akit mindannyian nagyon vártak. Komolyan öröm volt nézni a sok kipirult kis arcocskát, csillogó szemeket, eltátott kis szájakat :) Marci is, mintha tudta volna, egyből érdeklődve figyelte, hatalmas szemeket meresztve (persze ezt csak az anyai elfogultság mondatja velem, nyílván csodálkozott, hogy a bácsin miért van ilyen piros ruha, és mért van "földigérő" szakálla)








Aztán énekeltek, és Mikulásbácsi mesét mondott, utána felszólította a hadat, hogy rendezett sorba álljanak, persze csakis aki jó volt, mindegyik bólogatott hogy ő biza' az volt. Marcinak több sem kellett, mint a szélvész furakodott be az ovisok közé, nyomakodott a kis hegyes könyökével, azt hittem megzabálom. Aztán odaértünk a Mikuláshoz, ránézett, és megkérdezte, mi a neved? (Marci elámulva, még nagyobbra kerekített szemmel ácsorgott előtte) feleltem : Marci. - No, Marci jó fiú voltál? Ded persze bólogat. És megkapta élete első csomagját :)





utána gyerek együttes zenélt, Hajnalig tartó (hihi) mulatozás az ovis nép seregnek. Mi ezt már nem vártuk meg, hazaindultunk.

Sose gondoltam, hogy ez lesz életem legmaradandóbb kiruccanása, Marci , meg a többi gyerek miatt sem.
Nagyon jó volt látni azt az örömöt, csodálatot, izgatottságot az arcukon. :) Hát így esett az első találkozás.

Nincsenek megjegyzések: